Gálvölgyi János születésnapjára

2013.05.27 14:37

 

János Vitéz - Átirat

(Szervét Tibor előadásában elhangzott a Madách Színházban, 2013. május. 26-án, a Madách Tv felvétele az alkalomról ITT megtekinthető)

 

Tüzesen süt le a sok TV-s lámpa Tv-mennyezetről a paródistára.
Fölösleges dolog sütniük oly nagyon,ifjú Parodistánk úgyis nagyon-nagyon.
Hogyan lesz-e, mint-e, bent lesz-e,  vagy kint-e,Már a döntőt értve,  hogy vajon befér-e.
38 hangjával , mely őbenne ott ég,38 nagy Cínéc torkában a vendég.
Iluskája-Juditkája, hogya úgy akarja, Keres Emil súg fülibe, vagyis hát a  hangja.
Megint máskor, mikor  mondjuk  barátit múlatja, Latinovits Zoltán hangját  ’Body Béla hallja.
No, ne szaporázzuk, János vitéz, hogy vót, KiMitTud-i döntőt, hogy megnyere  úgy  vót.
Nyere ott  egyenest fővételt  Cínécnek, S nyere  aztán állást Thálja papnőjének.
Merthogy így lett, nyere, hiába rugá ki Őtet Zsuzsa Simon, nagy kirugó tánti,
S így lett aztán csillag fővárosi szinten,Szereté őt ország-világ, meg az űr is, minden!
 
Node, nem tudjátok, hogy az hogy vót vala, az Ángol Kiráynő őt maj’nem  elrabla,
mert anyira bódult vala lett Jánostól, látva őtet a  Madáchban tán az első sorból
hogy amikor János szeretett Londonját rótta vidám lábbal majdhogy egy nyáron át,
híre mene annak akkor Ángolhonban,  hogy itt a Gálvölgyi, sétálgat a parkban,
 pezsegett a város, tódultak a népek, lovagok meg pórok, Cínécnők, Cínécek,,
 jött az Olivier meg szegény Yorick,jaj, meglátni Jánost, jaj, de jó az nekik,
 
Szóval ott a ’Rálynő se vót rest de nyomba’,  Jánost látni szalada ám sírva a Pagonyba,
s hogy meglátá őtet milijó ember közt, attú’ a mohóság bele beköltözött,
hogy mosmá csak neki, neki játszon János, Buckingham Palace csak így lesz virágos
Lopakoda hozzá, megfogá kabátját Bemutatá neki kis öccsét meg bátyját
Ígért neki címet, lordságot meg nőket, Leicester-Gloucester Lovagjává, nyomban ütné őtet
 
Csakhogy János vitéz másbú vót faragva, Semhogy mézé-pézé hazáját eladja
Magyar Cínéc-szívét lordságér' elhagyja,S ángol királynőnek eszondá kacagva
 
Nem kell, hogy te lovagoddá üssé engem, Böske, FehérRózsa, VörösRózsa - még megszúrn' a töske
Van nekem honn Szép Cínházam, úgy hívják, hogy Madách -
Azzal hogy is versenghetne Lordság, Pénz vagy Csalács
 
Van nekem szép Igazgatóm, úgy hívják, hogy Tamás
Hozzá húz a’ eszem-szívem, hiába vagy te más
 
Így kacaga János vitéz, s hazaröppent nyomba'
Monda neki Szirtes Tamás, 'jöjj, Janim, karomba' 
Vagy jöjj inkább irodámba fizetést emelni
Játsszá’, táncolj, danolgassá’, akarsz-e rendezni?'
 
Így vót biz' a János vitéz hatalmas kalandja
S így lett közbe’ ennyi éves, ennek van ma napja,
Így aztán most őt köszönté ez régi ének
Isten-áldás, jó egészség szívének-lelkének!
 
Petőfi T. Sándbor 
(vagyis Szervét Tibor)
 
 
 
 
 
 
Az Madách TV-ben egy kis ízelítő is megtekinthető az előadásból ITT.