A csillagos ég - topptipp.hu
2013.10.31 13:49Fehér Elephánt: A csillagos ég - topptipp.hu, 2013. október
A CSILLAGOS ÉG
Bánk bán próba, Szávai Viktória rendező alternatívan korszerű koncepcióval vezényli az
ímmel-ámmal molyoló társulatot. Humor-zuhatag, színész-álom, jutalomjáték: önmagukat pa-
rodizálják a rutinos aktorok. Az összes szereplő állandóan jelen van, így a titkos összeeskü-
vés nem könnyű, csodálkozik is Petur, hogy Biberach ott áll mellette, amikor cselt sző.
Felvonulnak a jellegzetes színész-típusok, Móga Piroska kaposvári e.h. a tökéletes alkalmaz-
kodás, míg a frissen végzett budapesti Andruskó Marcella a politikai hátterű kívülállás tö-
kéletes karakterképét rajzolja meg. Adorjáni Bálint nemcsak a szerepe révén hamisítatlan
magyar nagyúr, Pál András annyira erélyes a színházában, annyira meghunyászkodó a ha-
talommal szemben, amennyire ez egy színigazgató esetében megszokott.
Rétfalvi Tamás révetegen botladozó Daniss Győzője nem éppen az ügyelők gyöngye, míg
Martin Márta súgója mindent tud, még a fránya angolt is vágja. A nagyérdemű polgári kö-
zönség megtapsolja Gazsó György portás bácsijának Petőfi szavallatát, félreértve annak
pompásan kivitelezett, a szenvelgős érzelgősséget célzó voltát.
A fergeteges első rész után belelátunk a pénzosztó önkormányzat akulturális tevékenysé-
gébe, Szervét Tibor polgármestere, oldalán az ikonikus csinovnyica Kováts Adél-lal, kedé-
lyes diskurzusban közli az igazgatói pályázat előre véglegesített eredményét. Az ellenzéki
Petur bán, Schneider Zoltán immár nép nemzeti babérokra áhítozó térfoglalóként jelenik
meg, aki joviálisan zsűrizi a magyarságtudatból vizsgázó társulatot.
A Mohácsi testvérek most is lényeglátóan reagálnak egy borzalmas társadalmi jelenségre,
az ismert, vagy sejtett szituációk adekvát színpadi jelenetben tükröződnek, a dialógusok
találóan jellemzőek, vitriolosan szellemesek, jut itt mindenkinek játékalkalom, megkapja
a magáét közélet és a kulturális belterjesség egyaránt.
Már-már jóízű mulatságnak könyveljük el a produkciót, amikor váratlan fordulatok izzítják
a hangulatot. A poénkodás mélyén végig ott bujkáló fojtott keserűség, a valósággal való
kegyetlen szembenézés elkerülhetetlenné válik. Az eddig kívánatosan a háttérben kacér-
kodó PR-os, Hennyei Aranka a fókuszba kerül, a könnyűvérűség megtévesztő álarca mögül
egy tisztán látó, megértő, de lézerpontosan elemző vélemény szólal meg. Petrik Andrea
visszafogott hangon, ám annál élesebben fogalmazza meg az átlagos hazai színészet kritiká-
ját. Egyértelműen a dicsőséges múltba feledkező, önfényükbe tompult társulatokról van
szó, de a megállapítások, sajnos, nagyon is általános érvényűek. Nem ártana a nagyívű mo-
nológot, esetleg a nemzeti együttműködés kőasztala fölé, minden közkőszínházban kifüg-
geszteni...
Az utolsó kép hosszú, mozdulatlan és néma. Mohácsi János rendezői nagyságát bizonyítja,
hogy ennek ellenére félelmetes erő sugárzik a lassúdad elsötétülő színpadról. Magunkba
fordulunk, belemeredünk saját kudarcaink, megalkuvásaink, vélt sikereink hamisan csillogó
kaleidoszkópjába, a sok-sok hahota után, megcsendesedve idézzük a fantasztikus előadás
emblematikus pillanatait.
