Szemezgetés a megjelent kritikákból

Magyar Teatrum Online, 2014. február 27., Tölgyesi Tibor 

 

A Rózsavölgyi Szalon gyakran belenyúl a jóba. A mostani darabválasztással is, hisz a színészek, és a rendezés tapintható feszültséget teremt a kis kávézóasztalok környezetében. S persze már volt valaki, aki azt a darabot filmen sikerre vitte, - a szakmában a neve fogalom, - Alfred Hitchcock.

 

Azt mondják, minden gyilkosság kiderül, minden gyilkos elcsúszik valami apró banánhéjon. Ez minden bizonnyal így van, bár azokat az előre megtervezett gyilkosságokat nem jegyezte, - mert nem is jegyezhette - fel a bűnügyi történetírás, amit kitervelője olyan ügyesen hajtott végre, hogy gonosz tettére nem derült soha fény. Ebben a darabban azonban bármennyire is mindenre gondol az ördögi terv megvalósítója, porszem kerül a gépezetbe. Persze az volna az igazán gyilkos dolog, ha most leírnám, hogyan vezet el a cselekmény odáig, hogy a bűntettet egy zseniális ballonkabátos nyomozó, percről percre, mozzanatról mozzanatra haladva teljes mértékben felgöngyölíti. Legyen elég annyi, itt nem csak kulcsfigurák, és kulcsmondatok játszanak fontos szerepet, de egy apró fémdarab a helyzet kulcsmomentumát is elénk tárja. Ez a kabát, és a flegma stílus kísértetiesen emlékeztet minket egy kétségbeejtően együgyűnek tűnő, de a végén minden bonyolult ügyet megoldó nyomozókollégára, de az apró áthallások nem okoznak a nézőnek semmi gondot.

 

A történet indulása már-már szinte sablonos, adott egy szerelmi háromszög, egy rajongó szerető, egy mindent megbánt hűtlen asszony, egy talán mit sem sejtő férj. S persze felbukkan a múlt ködéből a régi iskolatárs, aki talán képes lenne elsimítani mindenki arcáról a redőket. Ha másképpen nem, hát akkor egy szorosan a nyak köré tekert, erősen meghúzott sállal. De ettől a perctől kezdve semmi nem úgy alakul, ahogy annak történnie kellene, néha a sors is kegyetlen tréfát űz azokkal, akik azt hiszik mindenre gondoltak.

 

A Szalon tenyérnyi színpadán, talán még soha ekkora „tömeget” nem kellett mozgatnia a rendezőnek, hisz ez a krimi az öt szereplőjével minden bizonnyal ritkaság az itt játszott darabok között. Mégsem érezzük egy percit sem vontatottnak, vagy nehézkesnek a cselekményt, a feszültséget sikerül mindvégig fenntartani. Ha észrevételünk lehet, akkor az talán annyi, hogy a befejezés mintha kissé össze lenne néhány percre sűrítve. De lehet, ez csak a közel kétórás darab egészéhez viszonyítva érezhető így.

 

 

Heti Válasz, 2014. február 28.

 

Most először láthatja a magyar közönség az Alfred Hitchcock sikeres bűnügyi thrillerének alapötletét adó nagysikerű Broadway előadást. Frederick Knott 1952-ben elsőként Londonban bemutatott színdarabjának magyar adaptációjában Szervét Tibor játssza a főszerepet, partnerei pedig Danis Lídia, Németh Kristóf, Őze Áron és Szűcs Péter Pál a Rózsavölgyi Szalonban bemutatott előadásban.

 

Knott története valójában egyetlen helyen zajlik, egy lakás szalonjában, azonban a dialógusok annyira erősek, hogy a néző végig feszült figyelemmel várja az események alakulását. A színdarabbeli egykori teniszcsillag jelenleg sportszerek eladásából él, dúsgazdag és gyönyörű felesége azonban - míg ő utazik - megcsalja. A férfi régóta rájött a félrelépésre, ezért felesége meggyilkolását tervezi, mely anyagi szempontból is előnyös számára, hiszen ő az egyedüli örökös. Egy éven át szervezi a tökéletes bűntényt, majd zsarolással ráveszi egy volt iskolatársát, hogy hajtsa végre a bűncselekményt.

 

A terv szerint a gyilkos akkor fojtaná meg a az asszony, mikor az éppen telefonál, mert férje alibiből felhívja. A megvalósítás azonban kudarcba fullad, végül a nő öli meg önvédelemből a támadóját. A férjnek ezért át kell alakítani ördögi tervét, ám a rendőrségen éles szemű nyomozók dolgoznak, és nem hagyják a látszólag egyszerű történetet annyiban.

 

Tony, a bukott, de pénzéhes teniszsztár hidegvérű és számító karakterét Szervét Tibor kiválóan hozza. Danis Lídia finom szépségű Margotja ügyesen változik a gyilkossági kísérlet után megcsalóból megtört áldozattá. Németh Kristóf ingyenélő, csaló Swanja hétköznapiságával erős és jól rajzolt. Szűcs Péter Pál tejfeles képű szeretője - karakterének megfelelően - kedves, de a vége felé dandy fiúságát levetve már megtelik élettel. Hubbard felügyelő szerepében kifejezetten izgalmas és üdítő jelenség Őze Áron, aki csak ruházatában hajaz Columbóra, karaktere inkább egyenes, kitartó és lényeglátó.

 

A Gyilkosság telefonhívásra nem más, mint másfél órányi kellemes kikapcsolódás, krimi- és Hitchcock-rajongóknak kifejezetten ajánlott, de bárki másnak is.

 

 

Ványa bácsi, 2014. március 05., Iolé írása

 

A Gyilkosság telefonhívásra szórakoztató krimi, Szervét Tibor sziporkázik a felesége meggyilkolását tervező férj szerepében a Rózsavölgyi Szalonban. 

 

„Tökéletes gyilkosság csak papíron létezik” - mondja a krimiíró a titokban éppen felesége meggyilkolását tervezgető férjnek, és természetesen igaza lesz. Ezzel nagyjából el is mondtuk Frederick Knott 1952-ben Londonban bemutatott színdarabjának történetét, azonban nem lőttük le a sztori egyetlen poénját sem, a cselekmény valójában rengeteg izgalmat tartogat, nem véletlen, hogy Hitchcock néhány évvel később filmre vitte a darabot, a Gyilkosság telefonhívásra pedig Ray Milland és Grace Kelly főszereplésével vált ismertté.

 

A történet szerint az egykori teniszcsillag (Szervét Tibor) csaknem egy éve - miután rájött, hogy felesége megcsalja - aprólékos, minden részletében pontosan kidolgozott gyilkossági terv előkészítésén munkálkodik. A feleség (Danis Lídia) halála nem csak a hőn áhított elégtételt jelentené számára, hanem hamar kiderül, hogy ezzel óriási örökséghez is jutna. „A feleségemtől függök úgy anyagilag, mint pénzügyileg.” - mondja egy korábbi iskolatársának (Németh Kristóf), akit zsarolással (és egy nagyobb összeg reményével) vesz rá a bűntény megvalósítására. Az ördögi terv szerint a gyilkosság idejére éppen a nő korábbi szeretője (Szűcs Péter Pál) biztosít neki alibit, s mikor a gyanútlan asszony felveszi a férj telefonhívását, a felbérelt férfi saját otthonukban megfojtja. Persze minden balul sül el, és a férj végül teljesen új szerepbe kényszerül. Ezzel még mindig nem árultunk el túl sokat a történetről, s a sztori – azok számára akik nem ismerik a Hitchcock-alkotást - valóban tartogat meglepetéseket.

 

Dicső Dániel rendező korábban azt mondta, úgy érezte, a szalon légköre tökéletesen passzol a krimi hangulatához, és igaza volt. Az előadás izgalmas, szórakoztató, és ez legfőképp' Szervét Tibor érdeme, aki remekel a férj szerepében. Ő az aki tökéletesen alkalmazkodik a székekkel, asztalokkal telerakott, kevéssé színházi közeghez, és mondatai ebben a szűk térben is teljesen természetesnek, magától értetődőnek hatnak, játéka soha nem túlzó, és az itt különösen visszatetszőnek ható színpadias gesztusokat is mellőzi. Egyik pillanatról a másikra vált látszólag szerető, gondoskodó férjből ördögien ravasz zsarolóvá, az átejtés mesterévé.

 

A többi szereplő közül leginkább Németh Kristóf az, aki méltó partnere a sarokba szorított, folyton kisstílű stiklikkel apelláló „bérgyilkos” szerepében. Danis Lídia egyszerű, a korábbi félrelépés dacára szinte teljesen naiv nőt formáz a feleség szerepében, a korábbi szeretőjéhez fűződő érzelmi szálak azonban teljesen tisztázatlanok, s ez főként rendezői hiba. Érthetetlen, hogy a férjéhez visszatérő, szeretőjétől megvált asszony miért vált magától értetődően csókot egykori szerelmével. Szűcs Péter Pál a legkevésbé meggyőző az elhagyott szerető, krimiíró szerepében. Őze Áron figurája egyértelmű Colombo-remake, bár fogalmam sincs, miért volt erre szükség, hiszen Őze nyilván fel tudott volna építeni egy saját figurát is, és nem, nem kell minden detektívnek gyűrött ballonkabátban, hátrakulcsolt kézzel járkálnia, és folyton azt felelnie: „ez mindent megmagyaráz”.

 

A krimiíró, aki szerint tökéletes gyilkosság csak papíron létezik, végül kitalálja a legelképesztőbbnek tűnő fikciót, ami a történtek lehető legpontosabb rekonstruálása; kérdés, hogy erre végül a rendőrök is rájönnek-e.