Színlap

(színmű, szerző: Mohácsi István, Mohácsi János)

 

Bemutató: Radnóti Színház, 2013. október 27., vasárnap, 19.00

 

 

 

Piller Róbert György, Bánk bán                                 ADORJÁNI BÁLINT                   

Szeiler Ferenc, Petur                                                 SCHNEIDER ZOLTÁN

Ivády András, Tiborc                                                  SZERVÉT TIBOR

Kövessy Judit, Melinda                                               ANDRUSKO MARCELLA

Rozgonyi Eszter, Biberach                                         MÓGA PIROSKA eh.

Pályi Margit, súgó                                                      MARTIN MÁRTA

Daniss Győző, ügyelő                                                RÉTFALVI TAMÁS

Abonyi Nóra, rendező                                                SZÁVAI VIKTÓRIA

Tarnay Ernő, igazgató                                                PÁL ANDRÁS

Kürthy Géza bácsi, portás                                          GAZSÓ GYÖRGY

Szöllősiné Hámos Irén, Kulturális- és Sportbizottság  KOVÁTS ADÉL

Hennyei Aranka, PR                                                   PETRIK ANDREA

(Más színészek, díszítők, kellékesek, polgármesterek, titkárnők, képviselők,

világítás, hang, előadás mint főpróba.)

 

Zenészek:

Kovács Márton / Lázár Zsigmond, 

Ágoston Béla, 

Zságer-Varga Ákos / Wágner-Puskás Péter

 

Dramaturg: Hárs Anna

Konzultáns: Róbert Gábor

Díszlettervező: Khell Zsolt

A díszlettervező munkatársa: Takács Lilla

Jelmeztervező: Remete Kriszta

Világítás: Baumgartner Sándor

Zene: Kovács Márton

A rendező munkatársa: Őri Rózsa

Rendező: MOHÁCSI JÁNOS

 

Ismertető:

 

Mohácsi János két évvel ezelőtt rendezett először a Radnóti Színházban, az azóta is sikerrel futó Bolha a fülbe c. Feydeau-bohózatot. Most új bemutatóra készül, ezúttal a darabot is ő írja testvérével, Mohácsi Istvánnal közösen.

 

Ha a balsors régen tép, ugyanakkor megbűnhődtük már a múltat, pedig mindent beleadtunk, illetve majdnem mindent, na jó, de végül is valamennyit tényleg adtunk bele, vagy ha nem is adtunk bele, de az életünk valahogy elfogyott közben, akkor talán a mi hibánk a sikertelenség? Vagy sokkal inkább ellenünk a világ, az Úristen, ellenünk a gravitáció, az elektromos művek, a bankok, a hülyegyerek a szomszédból, a hangyák - a gonosz? És ha ezután mégis megkapjuk a Kossuth-díjat, az állami támogatást, a vállveregetést, vagy akár csak a mi lelkünket melengető, de a mögöttünk levőnek szánt mosolyt, nem igazol az utólag minket? 

 

Ez történik kis színházi társulatunkkal is, akiket a napi pocsolyaszagú élet közepén arcul csap a siker: külföldi vendégjáték, és nem is csak az, de hova! És hirtelen merünk nagyot mondani, mert az igazság a mi oldalunkon lesz, és aki nem ért egyet, az nem csupán ellenünk van, hanem szánalmasan primitív és agyafúrt gonosz. De ez jutott, mert a nagy világon e kívül nincs másutt számunkra hely: itt élünk, és ebbe fogunk beledögleni. 

 

(forrás: PORT.HU)