Törzs Jenőről néhány gondolat

 

Törzs Jenő: Budapest, 1887. április 23. – Budapest, 1946. február 1., színész, író, filmrendező.

 

1906-ban végzett a Színművészeti Akadémián és a Thália Társaság színpadára került, ahol már ekkor jelentős szerepeket játszott. A következő évben Beöthy László szerződtette a Magyar Színházhoz, amelynek 1923-ig tagja maradt. Első nagy sikerét, Edmond Rostand Sasfiókjának Reichstadti hercegével aratta, másik hangos sikere a Hamlet címszerepe volt. Ettől kezdve folyamatosan vezető drámai szerepeket kapott. Innen a Renaissance Színházhoz, a Belvárosi Színházhoz majd a Vígszínházhoz vezetett az útja, de 1926-tól újra a Magyar Színház tagja. Neje, Fischer Rozália 1931. július 20-án elhunyt. Törzs 1928-ban szerződött ismét a Vígszínházhoz, majd 1932-ben visszament a Magyar színházba, ahol 1941-ig játszott. Ekkor a zsidótörvények miatt kénytelen volt visszavonulni a színpadtól. 

 

Törzs 1945-ben szerződést kapott a Nemzeti Színháztól, megrendült egészsége miatt csak egy szerepben tudott színpadra lépni, Csehov: A dohányzás ártalmasságáról c. jelenetét játsza el, viszont olyan elemi erővel teszi mindezt, hogy a nézők és kollégák csodálatát vívja vele ki. Az ezt követő évben, viszonyleg fiatalon, 59 évesen elhunyt.

 

Elsősorban színpadi színész volt, nagy prózai szerepeket játszott, hosszú évekig Csortos Gyulával egy színpadon. Bár azonos szerepkörben is feltűntek, ha egy darabban szerepeltek, Csortos mindig Törzs ellenlábasának szerepét kapta.

Játszott bonviván szerepet is, az Aki mer, az nyer című operettben, amelynek szövegét Rejtő Jenő írta, százötvenszer lépett fel Honty Hannával, de alacsony termete miatt a zenés színpadon nem érvényesült igazán. Ez volt az oka annak is, hogy a Nemzeti Színház hosszú ideig nem szerződtette le. Magassága a filmvásznon sokkal könnyebben volt korrigálható, ezért már a korai magyar némafilmekben is feltűnt. Az ezeket követő hangosfilmek szerepeiben (mint például a Meseautó Szűcs Jánosa) már nem csak elegáns, sármos megjelenése és színészi játéka, de orgánuma is érvényesült, nem véletlenül vált országos kedvenccé. 26 filmben és mintegy 250 színpadi szerepben tűnt fel.

 

Nem tartozott azok közé az emberek közé, akinek magánéletéről szinte mindent tudni lehetett, az újságok hasábjairól, s a vele készült interjúk soraiból. Nem kereste, sőt kerülte az olcsó népszerűséget. Nem terjedtek róla pletykák, mert nem adott okot rá. Nem voltak érdemes szerelmi ügyei, sem nagyok, sem apró liezonok. Nem terhelték rendezetlen anyagi afférok életét. Nem ambicionálta, hogy a társaság fénypontja legyen, a bohémság nem volt a kenyere, bár ettől még remek társasági ember volt, szellemes, finom humorral megáldva. Egyetlen szenvedélye a kártya volt. Egyszerű, tiszta emberi életet élt. Korán nősült, felesége Forrai Róza színésznő, akivel szinte együtt indul pályája a Thália Társulatban, majd a Magyar Színházban. Benne megtalálta azt az élettársat, aki nyugodt és zavartalan életet biztosított számára. Két fiú és egy leánygyermekük született, akiket általában életének fő érdemeként emlegetett. 

 

 

Legfontosabb filmjei:

Fekete gyémántok   (ff., magyar filmdráma, 1938) színész 

A 111-es (ff., magyar filmdráma, 1937) színész 

Mámi (ff., magyar vígj., 1937) színész 

Én voltam (ff., magyar játékf., 1936) színész 

Az okos mama (ff., magyar játékf., 1935) színész 

Márciusi mese (ff., magyar vígj., 1934) színész 

Meseautó   (ff., magyar vígj., 1934) színész 

Kísértetek vonata (ff., magyar kalandf., 1933) színész 

Júdás fiai (ff., némaf., magyar némaf., 1920) színész

 

 

 

Tartalmak forrásai: Wikipédia, Színészkönyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár