Üstökös a Csillagos égen - Színházkolónia

Azok, akik az utóbbi időben nagyon képben vannak, sokat járnak színházba, elolvasnak minden interjút, nyílt levelet, üzenetet, ellenüzenet, szemmel követik a színházi életünkben zajló eseményeket biztosan nagyon élvezik, az első egy órát mindenképpen. Röpködnek az aktuális ki-és beszólások, minden nagyon mostani, egy kór összes tünete előkerül.

 

Pamflet. Rossz leírni, de azt hiszem, ez az amivel jellemezni lehet a darabot. Zsigeri reakciók a mindennapokra  (egyes szókapcsolatokat még a bemutató előtti héten adott nyilatkozatokból ismerünk fel). Nem vonatkoztat el, nem emel el a jelentől, ezért nem is tud kifutni semmilyen értelmezhető, befogadó végkifejlet felé.

 

Kovács Márton Szakértők csapatát is szeretjük, de ebben a darabban ők sem tudnak méltó helyükre kerülni, alázattal kísérik az eseményeket.

 

A kitűnő színészi alakítások sem tudják megmenteni az előadást. Pedig Kováts Adél, Szervét Tibor és Gazsó György nagyon-nagyon jól játszik, de a többiek miatt sem lehet okunk panaszra.

 

Siker lesz, szeretni fogják a nézők, mert hiteles, ebben élünk, rólunk szól, kínunkban nevetünk. De ez a darab nem vonul be a hazai színháztörténelembe, mint ahogy megtette a sokunk által olyan nagyon szeretett Egyszer élünk, ami már ott van a minden idők legjobb színpadi művei között. Nem lesz belőle állócsillag, üstökös ez inkább, ami jön s tovább is megy.